Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mestermunka. (vers) Prae, 2016. 2. 91

2017.06.25

Mestermunka

 

Nem az, aki a fiútól kapja a másik nevet,

amely révén testvére a sziklának.

Nem is az, akit a melléknév kezénél fogva húz

s buzgón különít a tömegtől el.

Nem a bélpoklos.

Egyszerű ács, kinek a háza udvarán műhely van,

forgáccsal, vaskapcsokkal, hántolóval, vonókéssel,

s többnyire egyedül végzi el a számára jutó feladatot.

E világból való, több nem jár neki.

Mártír sosem válik belőle, se gazember,

még ha hol az ég, hol a pokol,

hol a két helyszín együttese kísérti is meg.

Ami biztos, annyi, hogy ő is Simon.

Egy a Simonok közül.

 

Van egy mindenség, amely az ABC-be foglalt.

Van az, amelynek a húsa nem a betűkből áll.

 

Heteken át dolgozik,

mígnem elkészül a művel. Hol heves,

hol kimeríti a tűző fény, s nem látja

a fát, amelyet ácsol. A népe tagja,

ki úgy képviseli a többséget,

hogy semmit sem tud a szerepéről,

sem a feladatáról.

Pedig bekerül a szent könyvbe.

Reggelenként nehezen ébred,

káromkodik s nem bírja a gyomra a tejet,

így gondja sincs a kóser étkezéssel.

Amikor dolgozik, akkor a centrumba áll.

Nemrég készült el a kereszttel,

amely attól válik mestermunkává,

hogy háton vonszolják végig a via Dolorosán,

s arra latorként istent feszítenek fel.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.