Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tomkiss Tamás: Rómabelű léprigó. Az irodalom visszavág, 1997. 15.

2008.12.06

 

 


Rómabelű léprigó

 

Géczi János: Képversek – Róma
Orpheusz Könyvek, [s. l.], 1996.


Végre egy igazi, vizuális költészetet tartalmazó kötet! Nem, nem képverseket, mint ahogy erre a gyanútlan olvasó következtetne (igaz, ami igaz, nagy bajok vannak Magyarországon a konkrét és experimentális műfajok definíciói körül – a problémát föl is vetette nagyon találóan L. Simon László szakdolgozatában [ELTE TFK, 1996]). Ha a köznapi értelemben vett kalligrafikus műveket tekintjük mi, tudatlan, műveletlen fiatalok képversnek, akkor mindenképpen találóbbnak tűnik a „vizuális költészet” megbélyegzés Géczi János új kötetére nézve. Mégis, maradjunk a szerző által választott definíciónál.
Az utóbbi időben elburjánzott Róma-ciklus került végre méltó öltözetbe ebben a már jól ismert tipójú kötetben. (Nemrég a poliartiszt esszéi jelentek meg tökéletesen ugyanilyen kiállítású könyvben, amely Baráth Ferenc fantáziáját dicséri. Talán elnézhető a jóslatba bocsátkozó kérdés: netán ez utalás arra, hogy Géczi-összes készül itt fű alatt? Ha igen, hogy győzzünk annyi kritikát írni?) Tehát Róma, az örök varos, az örök szerelem. Az eddigi szórványos publikációk alapján sajnos az IV is arra a téves következtetésre jutott, hogy Géczinek valamiféle nihilista beütése alakulgat mostanában, ugyanis ezek a művek a világon semmit sem árultak el magukról, legalábbis első blikkre. Azóta persze kiderült, hogy mi vagyunk a nihilisták, Géczi pedig igenis komolyan gondolta ezt a Róma-dolgot.
Hiszen ezek a kollázsos-xeroxos-stb. etűdök nagyon összeállnak, ha így egyben, megszerkesztve nézzük őket. Ténylegesen megjelenik a költészet a vizualitás síkján, úgy, mint a költő korábbi, igen jelentős korszakában (gondoljunk pl. a zseniális hangyás képversre). Nagyon jó, kötöttsége mellett is szabad asszociatív kisugárzása van ezeknek a variációknak, és külön ki kell hangsúlyozni a kötet második részében található tiltott ábrázolások könyve című Róma-napló szerepét. Ebben a párosításban ugyanis a két rész remekül kiegészíti, illetve feltételezi egymás létét.
Hatásosan érvényesül az író humánuma ezekből a munkákból. A választhatóság; a látszat mögött rejlő lényeges különbségek; a formában rejlő tartalom igaz jelenléte; barbár civilizációink és a harmónia, a természet konfliktusa (utóbbiak kiszolgáltatottsága előbbinek) üzennek, ha azt akarjuk, hogy üzenjenek.
A látszólag „variációk egy témára” skatulyával elintézhető repetitív motívumok (különböző rigók határozói leírása stb.) így, „ömlesztve”, egészen határozott gondolatmenetet feltételeznek-eredményeznek.
Mint talán kitűnik, nem hagyományos vizuális vagy textuális élvezetet kell keresnünk Géczi ciklusában. Megfelelő idegállapot szükséges hozzá, ellenkező esetben akár ingerelhet és elvetésre késztethet, amiért ebben az esetben kár volna.
Érdemes elrágódni, elfilózni a sorozat egészén, a struktúrán és az elemeken. A napló a századvég jellegzetes hozzáállását közvetíti, már ami a stílust és szerkezetet illeti. Meggyőző erejű, de érdekességnek sem rossz.
Mindent egybevetve nehéz, de fáradságot érdemlő művel állunk szemben. Nagy kár a kötetet nyitó négy esszéért, melyeket Zalán Tibor, Tandori Dezső, Bohár András és Mányoki Endre írtak Géczi vizuális költészetéről. Mindegyik agyba-főbe dicséri a költőt, ami nem kevés visszatetszést eredményez a kortárs irodalmi mentalitástól már amúgy is megcsömörlött olvasóban. Miért kell ez? Aki érti az ilyesfajta költészetet, annak nem kell, hogy a tanárbácsik elmagyarázzák közvetlenül a mű előtt; aki pedig nem, az úgysem veszi kezébe a kötetet, vagy ha igen, akkor nem hagyja magát befolyásolni. A mellőzöttség-érzet általában használ a műveknek; az erőszakolt igazságtétel viszont a legkevésbé sem használ a költőnek.
A könyv a római Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus alkalmából jelent meg.


 

websas.hu LINKTAR.HU freeaudit.hu MyStat - Az ingyenes webstatisztika
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.