Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ősz vagy júlia (kéziratos versek, 2003. OSzK)

2008.11.15
ősz
vagy
júlia
 
  
HAIKUK
 
           
I.
 
1/a
 
vak lámpa lázas
lepke a büdösrózsa
sárga fényében
 
 
1/b
 
saját napjában
él s virágzik magának
a bűzös rózsa
 
 
2
 
csöpp perzsa vérfolt
ragyog a rózsalugas
mélyzöld szövegén
 
 
3
 
nyílsz pecsétrózsám
illattalan nevednek
van csupán jele
 
 
4
 
rózsa és rózsa
egyetlen levél három
árnyéka alatt
 
5
 
halhatatlanság
barát és bor és rózsa
ez a te neved
 
6
 
egyik latinul
másik magyarul lombul
testvér rózsaág
 
 
7
 
szagtalan rózsa
rajta az ékszer-darázs
féldrágaköve
 
 
8
 
vörös kövek közt
áll és bámul és töpreng
a reggel s a fű
 
 
9
 
tört cserép hasán
árnyékfű nő szél fújja
s a bosszús isten
 
 
10
 
egy salve tibit
mormog a folyondár és
fáklyáját oltja
 
 
11
 
álmomba kezdett
nőni az iszalag és
mégis folytatta
 
 
12
 
én nem hittem hogy
úgy is ölelsz ahogy ölsz
felfutó szulák
 
 
13
 
a bergénia
fényes levele alatt
tenyérnyi a tél
 
 
14
 
a kecskenyomban
törött vérfű piroslik
kutya szagolja
 
 
15
 
fagyöngyszíne a
macskaszemnek a tölgyön
is felragyogott
 
 
II.
 

16
 
most suhantál át
madár rebbenő árnya
reggeli füvön
 
 
17
 
vörösre fújta
magát fel hajnalban a
kerti vörösbegy
 
 
18
 
gyíkfogó fiú
fürge gekkófutása
a tűzfal haván
 
 
19
 
bodobács dobog
szívem mint aki tudja
holnap nem lesz
 
 
20
 
lepkeként kezdi
röptét s pillangóként ül
liliom szirmán
 
 
21
 
a bronzkarika
a cinke szemében s a
szén túlél téged
 
 
22
 
csivitelés és
repülés foglya lennék
szív mellkasodban
 
 
23
 
röpdös a labda
éneklő sármány szálldos
húros ütők közt
 
 
24
 
harangszó járkál
letapossa a szénlő
mezei tücsköt
 
 
25
 
miért nem hittem
napcsíkos darázs hogy a
tested tűzből van
 
 
26
 
fénypászma nyoma
röpülésnek de hol az
égjáró madár
 
 
27
 
röppályák tartják
egybe a kertet csupa
meglőtt verébé
 
 
28/a
 
ránctalan égbolt
két szárnycsapás közt feszül
a madár röpte
 
 
28/b
 
tojáshéjzöld ég
két szárnycsapás közt felszáll
a nemes kócsag
 
 
29
 
tündöklik a kert
papírra hajlok nézem
a jelképeit
 
 
30
 
leanderszender
zúgott egész éjjel a
szárnya rózsakvarc
 
 
31
 
jövőből megszőtt
pókhálóba akadtam
a két kő között
 
 
32
 
szajkó szemez az
olajfa lombjából a
fénytestű lánnyal
 
 
33
 
kis vésőjével
a hűvös márványtömbön
kékcinke kopog
 
 
34
 
ne kímélj az út
szélén elütött sün már
egy másik világ
 
 
35
 
ólomszárnyakon
repül be a felejtés
sólyomablakán
 
 
36
 
az ég sátrában
zizeg nem fér el benne
a szitakötő
 
 
 
III.
 
 
37
 
a tóba csúszott
a telehold ónlapja
amíg rád vártam
 
 
38
 
az esőcseppek
hangjegyei között száll
egy kakukk s dala
 
 
39
 
csitt csepp csak csönd csak
csak csöpp csend csitt csepp csepp csak
csitt csöpp csöpp csend csöng
 
 
40
 
nézem a vizet
még ez énmagam vagyok
vagy pedig már nem
 
 
41/a
 
a tó képén a
fűz-szívű oleander
merő rózsatűz
 
 
 
41/b
 
a vízre hajló
oleander-szívű fűz
csurom rózsaláz
 
 
42
 
a szájvörös karszt
hasítékában gyöngyszem
s pengekék tenger
 
 
43
 
csiszoltkő hajnal
a tenger rézmérlegén
vércsöppnyi sziget
 
 
44
 
magukra húzták
fényhéjukat a partra
dőlt márványtömbök
 
 
45/a
 
meztelen izmú
tenger fogja csípőmet
ím körbefonja
 
 
45/b
 
csípőmet fonja
a meztelen kékizmú
tenger nyers combja
 
 
45/c
 
a kék meztelen
izmú tenger forgatja
combjával csípőm
 
 
46
 
fél kagyló hever
a földön a kiszőkült
fény talpnyomában
 
 
47/a
 
holdkorong merül
a pávazöld tócsába
fröcskölve fürdik
 
 
47/b
 
napsárga foltra
vágyik eső után a
pávazöld tócsa
 
 
48/a
 
mossa a hullám
a lábnyomot dalmát
asszonyok könnye
 
 
48/b
 
dalmát asszonyok
mossák a lábnyomot
csupa sós minden
 
 
48/c
 
tenger és lábnyom
férfiak ülnek a parton
ily vágytól telve
 
 
49
 
pohos fellegek
fehér halak lebegnek
a tenger felett
 
 
50/a
 
a vers vízszínén
nézem sirályalakod
merre lebben el
 
 
50/b
 
versem figyelem
tűnődve nézem mint száll
sirályalakod
 
 
50/c
 
vízpartból napból
vágyakozásból állnak
mondatok össze
 
 
 
51
 
és erős karú
olajfák fognak kézen
e három sorban
 
 
52
 
hozza s elosztja
az ösvényen a reggel
kis kék köveit
 
 
53
 
a tócsa jegén
vadgalamb kopog vissza
saját képének
 
 
54
 
aranyhal dobta
fel magát s megcsinálta
a talapzatát
 
 
 
IV
 
 
55
 
molyszárnyakon száll
át a tavon huszonöt
éve a félhold
 
 
56
 
teljes éjjel hogy
alszol nézlek csupasz Hold
szeretem álmod
 
 
57
 
gyertyalángnyi száj
falatozza a Holdat
feneketlen éj
 
 
58
 
mekkora égbolt
mekkora nap mekkora
elhaló lélek
 
 
59
 
felnéztem akkor
láttam több csillag van az
égen mint tegnap
 
 
60
 
hideglelős éj
asszony a két telehold
parazsa mellett
 
 
61
 
a serpenyőben
május Holdjának fénye
éppen elég súly
 
 
62
 
piros ruhában
is oly fehér a szív a
szív a szív a szív
 
 
63
 
ismét látom a
kéklő talpakat a Naphoz
mint igyekeznek
 
 
64/a
 
egyetlen érzés
kupolájában leng a
Hold és leng a Nap
 
 
64/b
 
egyetlen szóból
emelkedik a holnap
miként Nap kél fel
 
 
65
 
pogány verőfény
por száll aranyesőként
a háttér ónix
 
 
66
 
izzó naptorok
boldog izlandi hajnal
lövellő gejzír
 
 
67
 
szkander a Nappal
szívem dobog arcom ég
árnyékra dőlök
 
 
68
 
poharamba hullt
s vörös lett reggelre a
szédült telihold
 
 
69
 
az üvegszilánk
apró sebén porrátört
szivárvány ragyog
 
 
70
 
csillagos kárpit
készül villog a lézer
fénykötőtűje
 
 
71
 
rímpár bokádra
gondolok vigasztalna
mikor elnézném
 
 
72
 
szobám lombjában
sárgává érett éjjel
a villanykörte
 
 
73
 
repülsz barátom
hajnali égen metsző
szárnyú haiku
 
 
74
 
áthajlok hozzád
fehér kavics s mint ostyát
nyelvemre veszlek
 
 
75
 
álom vagyok én
is röpke folt becsukott
hűs tenyeredben
 
 
76
 
cseppnyi zöld cukor
csüng nádból vágott tollam
hegyén látod-e
 
 
77
 
ahogy a fiú
a dőlt keresztet nézi
az anyját látja
 
 
78
 
kristályból épül
a lélek és kristállyá
omlik majd vissza
 
 
79
 
függőleges hó
mélyén a talpnyom néma
és hűvös verme
 
 
80
 
gyorsan épített
hóra az árnyék sátrat
szél jön hideg lesz
 
 
81
 
a folt a szóban
a meggyen a versen az
ingem fehérén
 
 
wakák
 
 
1
 
a reggeli tó
párája elborítja
a kertet fakó
s riadt napfényvirágok
botladoznak a parton
 
 
2
 
letört dióág
riadtan ver a szívem
korhad az idő
a nyári csillagképek
az égboltról lecsúsznak
 
 
3
 
futószalagján
az évnek üzenet jön
üdvözült ü ül
ott hol tegnap én ültem
hol te fogsz ülni holnap
 
 
4
 
kék posztamensén
a frissen nyílt tárnicsnak
mézsávos dongó
rezgeti szárnyát harsog
cukrosodik a napfény
 
 
5
 
a hegy medvéje
megmordul bogyók leve
csordul ösvényén
az emlék pirosának
hangyák s árnyak vonulnak
 
 
6
 
mocskos köpenybe
tekeri magát aki
humuszon hasít
léket csigák s gyökerek
mintája a szövetén
 
 
7
 
teríti vásznát
a föld palaszín kelme
tapasztalatlan
ásványok szövőszéke
suhog képzavar szövet
 
 
8
 
dáliaszirmon
esőnyom egy kéz foltja
s a hiányának
hajnali vázlata a
délelőtt és -utánnak
 
 
9
 
hernyóktól rágott
szőlőlevél dús tora
augusztusi
lombnak egybehajtom a
vers kendője négy sarkát
 
 
10
 
üléstől kopott
veres kőtömb a látvány
új fellegektől
s új tótól telített mint
sótól a könny türkizkék
 
 
11
 
magában mondta
tovább hosszú mondatát
s az ereszig nyúlt
a komló éjjel gyűjti
szavait a napfényre
 
 
12
 
letört gally zuhan
ki a falombból szél se
érinti többé
fészek se tartja egybe
se név mely rá mutatott
 
 
13
 
mellém feküdt a
diófaárny a kertben
s jön-megy egy levél
a bőrömön hajnali
harmattól csillog a sás
 
 
14
 
húslégy köröz a
tökvirág harsonáján
sárga a háta
s hiába dong nem hangszer
nem zenész üres idő
 
 
15
 
zsongó alkonyat
sötétet - legalábbis
holdfényt! suhannak
a nyárvégi nagyszárnyú
hangok és elvegyülnek
 
 
16
 
herceg - madarat
hányat véssek tükrödre
hogy vennéd észre
miként száll suhog egy a
foncsor ezüst homlokán
 
 
17
 
hínárzöld haját
a szétzilált zuhatag
fűzfaként rázza
képét magához fogja
a tó el nem engedi
 
 
18
 
toboznyi felhőt
eregetett s most abba
kapaszkodik és
a jóhátú szellővel
égbe repül a ciprus
 
 
19
 
borostyánbarna
veronát elfedi az
ősz mint Júlia
sírját betűleplükkel
a szerelmes levelek
 
 
20
 
fenyőtobozban
két meztelen talpacska
nyomát találtam
itt tiblábolt mielőtt
reggelből nappallá vált
 
 
21
 
eső hajsátra
borul rám s a hajadat
érzem mint zuhog
bőrömre mint áztatja
szét hajnaltáj éjemet
 
 
22
 
kapum előtt a
tócsa hány éji vándort
kínált óntálján
ugyanazzal a Holddal
s hánytól vette is vissza
 
 
23
 
zárójelébe
fogta a fészket az ág
times villája
a fényt oda begytollán
hordja a sárgarigó
 
 
24
 
tollpihe köröz
a birságak fölött száraz
hárslevél zizeg
s kaptat nyomába a szél
a szél csigalépcsején
 
 
25
 
szemedben szemem
együtt lessük a reggel
mandulamagvát
két szép szárnya amint a
mandulahéjnak hasad
 
 
26
 
pocaknyi buddhák
az ágon sárgult körték
meditálnak a
cukorfehér húsú nap
teltén lehulljanak-e
 
 
27
 
a dús karfiol
agyvelejét vizsgálja
fölröppen s rááll
léte talapzatára
végül a selyemlepke
 
 
28
 
mint órában az
idő körbejár délceg
haptákba vágja
magát hol álldogál hol
nyílröptű gonosz madár
 
 
29
 
a hegedűben
alszik a vén muzsikás
sírt hát elszunnyadt
s ha ébred majd ébren a
hangjegyek közé ás sírt
 
 
30
 
hű sírásom te
sírásóm milyen sárga
az agyag itt s mily
sós vízben ázó lányok
közé fekszem el s hálok
 
 
31
 
éretlen árnyék
hull a földre két-három
ághegy átböki
sötét volt sötét lesz és
nincs teljes semmi közte
 
 
32
 
nemcsak az alma
s a gallyától leváló
foltsárga levél
vagyok de a repedés
is a nyár koponyáján
 
 
33
 
összeférceli
a fütty tűje a kertet
a madarával a nyár
szövetén hever a lonc
s a levert rigófészek
 
 
34
 
a virág foltja
a földön bogarakat
gyűjt magához a
vérszag s a hű kutya is
odafekszik szagolni
 
 
35
 
visszajár a nyár
s mint az illatos hársban
a méz még sárga
miként a méhe röpköd
faltól falig fel s alá
 
 
36
 
és belesápad
a holdfény elapad ha
a tenger szemben
antracit éjjeleken
nem merül megfürödni
 
 
37
 
a Hold fényében
szél és nád vihar ébred
bal kezem fogja
jobb kezemet helyére
lépett vissza az idő
 
 
38
 
veres turbánú
kecskerágó öltötte
magára az ősz
köpenyét s forgolódik
a szél hegyes szirtfokán
 
 
39
 
a jel súlyával
hátán alszik az éjjel
repedésében
és elgondolja magát
mint szemedben fénybogárt
 
 
40
 
sárguló levél
leng az ágon nyarába
visszahull topog
a kavics ajtajánál
vagy a földre leborul?
 
 
41
 
szúnyog hangjára
aludtam el ébredtem
fel s fejem mellett
párnámon  látom
negyedhold hagyta nyomát
 
 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.