Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Félreálló begy (kisesszé Csikász Imre szobráról) Séd, 2016. 1. 2.

2016.04.13

Félreálló begy

 

Csikász Imrét sokan egyszobros művésznek tartják. Természetesen ez nem igaz. Ha kizárólag a nagyobb nyilvánosságot kapott műveit tekintsük, akkor is két vagy három, esetleg négy bronzból készült alkotása – két embernagy és egy miniatűr figurája s egy büsztje – van. A fiatalon elhalt veszprémi születésű alkotónak bizony mint két nagyszobra is köztéren áll. Ismert és szeretett a budapesti Deák téri Fiatal lány, amely 1911-12-ben készült. S ugyancsak római eredetű az Ülő lány akt. Ez a Spanyol lépcső környékén kenyerét kereső, kamasz-prostituáltról mintázott, az életnagyságúnál – az öntés technikája miatt valamivel - kisebb bronz alakot 1913-ban a művész műterméből vásárolta meg a Fővárosi Képzőművészeti Bizottság és egy Gellért-hegyi kertbe helyezték el. 1954-ben újra kellett önteni a példányt, s akkor került a Margit-szigeti halastavakhoz.

 

Egy harmadik szobra is ismert Csikásznak, amely után leginkább csak a szelídségükről ismert művészek és művészettörténészek érdeklődnek. Amely valójában nem is egy példányban létezik. Ennek a neve: Csibe. Sokan a hellenisztikus korszakban készült állatábrázolások nyomán teremtődőtt mestermunkának látják, s valljuk meg, kevés hozzá hasonlóan hiteles, antropomorfizálástól ment madárszobrot ismerünk a hazai művészetben. A Csibe 1909 nyarán készült és gyorsan bronzba is lett öntve. Ahhoz a kollekcióhoz tartozik, amelyet Csikász Csibe-csoport kiégetett agyag szobrocskája és a Majmocska képez.

Csikász Imre 1964-es emlékkiállításának katalógusában megjelent az ismert szoborművek teljes listája, amelynek előzménye a Ribó Zoltán által 1930-ban készített alaplista. Ribó Zoltán volt az, aki a korán halt és a valódi felfedezéshez soha el nem jutó Csikászt leginkább megőrizte az utókornak. Ő írta az első – baráti szempontokat is érvényesítő – életrajzot, s ezzel megalapozta az emlékezések sorozatának kiindulási pontját. Igaz, 1994-ben, amikor megjelent a Vár Ucca Tizenhét negyedévkönyv Csikász Imre (1884-1914) összeállítása, Gopcsa Katalin vendégszerkesztésével, Fenyvesi Ottó, Géczi János és Mátis Lívia szerkesztőségi munkájával, az összegyűjtött Csikász-szövegek száma nem mutatkozott többnek, mint 14 (ebből is 8 db a megjelentés alkalmával íródott). A Csikász-bibliográfia (1994-ig) ennél ugyan bővebb, miután 77 bibliográfiai adatból áll, de az egy-két bekezdésnél alig hosszabb megjegyzések alkotják a felemlített, újságcikk-szerű művek többségét. Ismereteink szerint Csikász Imre után 55 szobormű maradt meg az végleges kivitelezéshez jutott említett három alkotáson túl; a legtöbb gipszben létezik (már ameddig a gipsz képes létezni), túl azon, hogy vannak stukkó homlokzatdíszek, agyagból készült munkák, bronz-domborművek és egy mellszobor, amelynek Krisztusfej a címe (s amelyet tekinthetünk az ismertebb negyedik Csikász-szobornak).

            Az említett Csibe – 1909-ben, a nagy alakos művek előtt, s a Krisztusfej után vagy legalább is azzal azonos időszakban készült, Veszprémben. A 10 cm magas szobrocska jelzett, hiszen a szerzője neve és a készítésének az éve a talapzatba vésett. Négy eredeti másolatáról tudunk, a Magyar Nemzeti Galéria (Ltsz. 59. 2-N.) az első kópia tulajdonosa, a második példány ajándékként került a Veszprémi Múzeumba, a harmadik és negyedik példányt pedig Csikász ajándékozta egykor el. (Létezik egy ötödik példány is, amely a szobortalapzat anyagában különbözik az eredeti példányoktól, azt Dienes Attila szobrász öntötte a Veszprémi Művész Céh díjaként.) A Csibe modell utáni készített állatportré.

Várnagy Ildikó szobrászművész leírja egy jegyzetében, hogy Csikász a kiscsibét napokig hordja zsebében és eteti. Ilyen zsebmodellről tudunk Giacomettinél, aki apró gipsz dolgait ekként tárolja, hogy aztán az arra érdemeseknek megmutathassa a kávéházakban. A zsebben hordozható szobor gondolata univerzálisnak bizonyul. É. Takács Margit ugyancsak feljegyzésre érdemesítette e jelenetet: „1909 nyári szünetében (Csikász)… rövidebb időt tölt (Veszprémben) a szokásosnál. Ekkor készül élő „modell” után a Csibe, mely legtöbb példányban fennmaradt alkotása… Visszaemlékezések szerint a piacon vette vagy kapta a kis naposcsibét, melyet napokig hordott magával, főleg a zsebében. Búzával etette mindaddig, míg félreálló, tömött begyével meg nem mintázta.” A Csibe-csoport e szóban forgó kis szobor valószínűleg előtanulmánya volt.

            Csikász Imre veszprémi évei után, 1906-ba Münchenben tanult, 1907-től Brüsszelben tartózkodott. 1908-ban Drezda, Berlin, Brüsszel mellett sokszor megfordult Veszprémben is. 1910-től már Rómában dolgozott. A Csibét a Múzeum előtti jégpálya sarkán álló, vöröskőből emelt kisépületből átalakított műteremben készíthette, éppenséggel akkor, amikor élete talán legboldogabb szakaszában él, hiszen szerelmes volt a belga Laura Turnerbe. A bronzöntés technikáját Brüsszelben elsajátító Csikász még Brüsszelben tette bronzba – egy flamand halászról mintázott – Krisztusfejet, amelyet Hornig Károly püspöknek adományozott 1909-ben. Ugyancsak Brüsszelben olvasztotta bronzba a nyári Veszprémben megmintázott gyerekökölnyi Csibét, amelyről Ribó Zoltán úgyszintén hosszan írt, hasonlóan, mint azt az őt forrásnak tekintő É. Takács Margit: „Ennek a kiscsibének egyik példányát valamelyik előkelő budapesti jóakarójának, másik példányát Laczkó Dezsőnek, harmadik példányát nekem adta… Ebből a csirkéből csak az említett 3 darabot, illetve ezen kívül még egy példányt öntetett Brüsszelben bronzba, hol kis barna márványtalapzatra strófoltatta őket.”  Úgy látni nem csak a szobornak, hanem a szoborról szóló szövegeknek is van közös históriája.

            A  Csibe láttán mindig  egy mosolygós, életvidám, fiatal tehetséges  mosolygós-nevetős Csikász portréfotó jut eszembe - a vidám bohém. Róla  tudom elképzelni azt, hogy kirak a kávéházi asztalra – mondjuk a Piazza di Spagnahoz oly közel eső Caffé Greco-ban -  a zsebéből egy pelyhes kis jószágot, és addig eteti, amíg félre nem áll a begye..... Tolnai Ottó, a szabadkai költő – akivel valaha, buzgón emlegetve a veszprémi Csikászt, együtt látogattuk a pápa Vatikáni Múzeuma képzőművészeti gyűjteményében az állatszobrok kollekcióját - valahogy így zárná a Félre állt begyet: ha kultuszt építenék, és totemmadárra lenne szükségem, erre a csibére építenék.