Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Berka Attila: Lada Béla nem hal meg. Szépirodalmi Figyelő, 2009. 5. 66-67.

2009.12.05

Berka Attila: Lada Béla nem hal meg. Szépirodalmi Figyelő, 2009, 5, 66-67.

A regénylapok szerint a szobrász (aki, legalábbis az exfeleség szerint, hol vámpírnak, hol zombinak képzeli magát), ha mással már nem is, de rendelkezik a maga történetével, amelyben szüntelen unikum-, bor-, kávé- és cigarettaszag gomolyog, izzadtságbűz terjeng, miközben maga nők után áhítozik, és szerelem utáni sóvárgásában képes amolyan kocsmai Istenként – háromnegyedórányi monológgal – a vonzót rondává, a rondát dekoratívvá alakítani. A mondatokat kivéve semmi különösebben fontos nem történik tehát, minden perc azonos a megelőzővel és az utána következővel. De a mondatok nem Lada Béla mondatai, hanem a regény beszélőjéé, aki többre nem, mint blazírt viselkedésű narrátorságra vállalkozott. Lada Béla életén kívül található itt mindenki; az is, aki ezt a létet  dokumentálja.

Hogy milyen is ez a kisregény, arról sokféle állítás születhet. Az egyik szereplő szerint, aki éppenséggel a szobrász főhős exfelesége, a férfiúban maga a pokol rejtőzik, így a szerethetetlen lény históriái sem egyebek egy modern pokoljárás-történet fragmentumainál. Lada Béla, aki képtelen a dolgok és a dolgok megnevezése közt különbséget tenni, s aki az erre szolgáló eljárásokban nem is igyekszik gyakorlottá válni, a szobrait szavakból készíti (miként az ünneplésből a művész megbecsülését a társadalom), eszerint tehát ez a próza nem egyéb akkurátusan megfaragott szobrászati alkotásnál. Másrészt látható a prózai mű naplónak, egy öngyilkos (ál)értelmiségi segélyt kérő üzenőfüzetének, de akár művész-, akár fejlődésregénynek, sőt kulcsregénynek is. Úgy tűnik, éppen a meghatározatlanságában enciklopédikus karakterű ez a műremek, s mintha erre a polivalenciára lett volna nagy szüksége a történetmondástól elriadt Berka Attilának.

A huszonöt tételből összefűzött história tíz tétele az ébredés pillanatával szembesít, a többi pedig többnyire a fantáziátlan mámor kocsmaszagával és közönyével. Kopott és szétvásott mondatokból áll együvé a mű, szüntelen kezdetekből és hirtelen bekövetkező, ájulásszerű befejezésekből szerveződik meg az a kopott-fakó univerzum, amely a főhős sajátja. A látható világára hajnalonként ráriadó ember a látványai rettenetében minduntalan visszahull az alkohollal kifakított, mozdulatlan alvásba. A faragás-vésés helyett szavakból testet formázni akaró, az alkotás révén az öröklétre vágyó férfi visszariad mindentől, ami nem végeredmény, hanem folyamat; nem kívánja fölismerni, hogy csak út létezik, s nem útvégi állapot.

Mindenkinek, legyen bár a regényben szereplő hős vagy a regény lapjait forgató olvasó, más-más olvasata lesz e huszonöt kisfejezetből egybeállt könyvről, érdemes tehát az íróra odafigyelni: ő leginkább azt sugallja, hogy ébredés-könyvvel kerülhet kapcsolatba az, aki a szöveg puritán szövege mögé pillant. Avagy a hősre, aki szobrának bemutatása helyett a megnyitó csupa ünnepélyből összetákolt alkalmán csupán a testét meztelenítheti le, s ezzel a szimbolikus aktussal képes munkálkodása lényegére rámutatni. Nem egyéb ő, mint Borges tökéletes verset szerző pályadíjas hőse, aki a költemény helyett egyetlen szál rózsát mutat fel az irodalmár zsűrinek; de vajon a Lada-művet észlelők képesek-e a tökélyt és a szépségét megtapasztalni, miként azt fölismerik a mélységre fogékony literátorok? Avagy futóbolond alkoholistának minősítik – amilyenből sok hasonló futkos az utcákon, s amilyenek ismeretlen rendeltetésű csapóajtókon be- és kilépnek a próza terébe is? Meglehet, ez a regény mindig annyit mutat fel Lada Béla történetéből, és mindig azt, amennyi éppen erre vagy arra az olvasójára tartozik.

Egy újabb, utalásait gondosan rejtő alkoholistakönyv lenne tehát Berka Lada Béla nem hal meg munkája? Az mindenesetre bizonyos, hogy mibenlétéhez hozzájárul az ilyen-olyan lézengő-elvesző elődök – Cholnoky Viktor, Malcolm Lawry, Hajnóczy Péter, de akár Bólya Péter – hagyatéka és kultusza is.

 

Berka Attila: Lada Béla nem hal meg. Spanyolnátha Könyvek 2, Hernádkak, 2009.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.