Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az idő. 56'36''

2011.07.29

 

Az idő. 56' 36''

 

A fény finom foltjai. A foltok közé behajló nyurga fűszálak. A rebbenő madár, amelynek rigólétére kizárólag a szárnytollak hirtelen keltette, majd gyorsan elhaló hangja utal. A fény a gyepen és avaron megerősödik, mert a felhők közéből kisüt a júliusi nap, s fenséges csipkévé, vakító, fehér foltokból álló, könnyű anyaggá változtatja az eddig sötét és kánikulától kiszikkadt, falakkal körbevett udvart, az alját, az oldalait.  A fény minden részletében kidolgozott, ugyanakkor monumentális méretű csipkét terít le.

E zenét képekkel, szavakkal nem, kizárólag sokféle hangokkal és hangok közötti számos némaságokkal lehetne visszaadni, meg dallammal, ritmussal és materializálódni nem hajlandó emberlélekkel, éppen ezért zene. Érzékeny zene ez, lengyel dzsessz. Leszek Możdżer (zongora), Lars Danielsson (basszusgitár) és Zohar Fresco (ütőhangszerek, ének) zenészek Az idő címet kapott CD-je 2005-ben készült el, de én csak mostanság találkozom vele, hogy születésnapi ajándékként Varsóból a Literatura na Świecie szerkesztője, Anna Górecka megküldi. (A CD mellett a folyóirat impozáns száma, benne Anna esszéje, amely a kortárs magyar irodalom lengyel fordításával vet számot – őszintén, éppen ezért kíméletlenül is.)

A korong zenéje lenyűgöző: szétömlő fény, amely révén életterem minden részlete, melyet éppen körbeölel – az asztal, az ablakpárkányon heverő tárgyak, a szomszédos ház falára felfutó komló, a száradó gyep – értelemhez jut. Megnyílik a falrés és nyugodt, fennsíki táj tárul fel a hasítékában. A kezdő darab, az Incognator melankolikus basszusa, és szenvedélyes, de összefogott zongorahangjai alakokkal népesítik be a kőasztal körül guggoló padokat. A középkori tánczene-improvizáció, a Sortorello történethez juttatja a félmárványlap fölött összehajló alakokat. Az Asta I., II. és III.-ban az emberi hangú cselló mondja és újra- és újramondja, megismételi azt, hogy a társaság históriáját a valóditól eltávolíthassa, s a valóságnak menten vissza is adja.

S mindeközben engem a Zohar Fresco-alkotta szigorú, aprólékos ütős-hangok felügyelnek.

Leszek Mozdzer, Lars Danielsson, Zohar Fresco - The Time (2005). Outside Music.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.