Géczi János honlapja

Történet

Suhog a hegy oldalán a lomb. A füveket lefényképezi,
és zölddé válik mind, a hajladozás.
Megalkotod a történetet. Ami enyém abból,
az lekerekedett. A tied folytatódik, hogy Pécsett,
Portóban vagy máshol, már meg nem tudhatom. A Nap
süt, könnyen jön a Hold, ez és az is ösvényt tapos  a tavon.
Dongó villantja acélkék szárnyát s a jácint e tavaszon
ismét belekábul önmaga virágillatába. Mostan kezd fészkéhez
az angyalhangú poszáta. Lesz csupa szépség:
moccan a gally a felpattant rügyek pirosa alatt,
s ahogyan a felnyitott könyv valamely mondatát kibetűzi
a reá mászott szarvasbogár. Listázom amit lehet: dohányzom,
az óra ketyeg, metszem a fát, mögém áll,
tarkómon matat nyúlánk ujjaival a gyönge kezű szél.

 

Lenni vagy

A sorozatlövés folytatódik - az utcán kísért a címszerep.
Felépül s visszaomlik a díszlet is.
Figyelem az éjszakás égen a délutáni felleg kéznyomát.
Sávvá miként válik. Hogyan foszlik el. Ibolyakékkel
szegett szélű szennyfolt, miként Ophélia sírján az apró virág.
A mondatok, melyekben hol haját mossa a fűz,
hol reneszánsz bosszúvágy sikolt ,
a Kosztolányi tér felé elzúgó csuklós villamosok
között újra és újra elhangzanak.
És:  G. tanár úr az első sorban! súg össze mellettem
az elzümmögött rap alatt két diák, ki tanította Hamletet.   
A hosszú szárú pamutzokni színe az ingével megegyezik,
felhúzva aggályosan, a nadrág alól nem villan a bőr elő.
A cipő és a zokni összehangolva. Barnák.
A jobb csuklón karperec , kisujján fénytől hízott gyűrű.
Figyeli, mint gesztus a párbeszédet, a fordítást.
Mondatárny suhan át arca színterén a lenni vagy
nem lenni során, s majd ahogyan befelé utazik
 foszlik le róla, és új lesz a hús, a bőr és a figyelem.