Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tarján Tamás: Könyvbölcső (részlet) Könyvhét, 2010. június 343.

2011.03.27

Tarján Tamás: Könyvbölcső (részlet) Könyvhét, 2010. június 343.

 

Kettős címmel gyűjtötte egybe esszéinek egy csoportját a Gondolat Kiadó számára Géczi János. A Honvágy. A paradicsomba négy egységének címei közt négyszer tér vissza a szükségképp édenkert-képzettársításokat is keltő kert szó: Amit nem tudunk: a kert; A kert; A paloznaki kert; A tudás forrása: a kert. Az egyik írás címével szólva: a biológia tudósa, az író Géczi János Physiologusként pásztázza mindennapjai életterét és horizontját (például: Ahogy nézzük a szorgosan virágzó növényeket; Macskák; A tulipánfa levele; A táj; Piros macskagyökér; A kortárs irodalom természetképe). Egyes írások szabadversszerű képletükben a költő Géczit láttatják (A meggyfa stb.), mások nagyszabású lírai motívumaihoz – így a naplemente mitológiájához – szolgálnak adalékul (A naplementékhez). Sajnos az esszék nincsenek keltezve: paraszövegből, internetes keresgéléssel, esetleg a csalóka emlékezet alapján kell rekonstruálni keletkezésük idejét (amire tartalmuk, alakítottságuk nem mindig mutat rá). A fájdalmasan gazdag bemutatást nyerő szegedi emlékképek mellett a lokális centrum Veszprém – s ma már, a pálya haladásának újabb állomásait érintve, tudjuk, nem bizonyult véglegesnek például ez a megállapítás: „Mára, vélem, Veszprémet le tudom írni. Tehát kiürült, nincs új dolgom vele”. Lett. Az újraírásra, változatok mérlegelésére igencsak hajló Géczi kert-útja azért mentes a fölöslegtől, mert a legkisebb ténynek is fontosságot juttat. A csöndes, racionális mitizálásban menedéket keres a beszélő, intellektuális és morális problémákra várja fű, fa, eb emberi nyelvre lefordítható válaszát. „A részletekben elpihenő nyugalom” eszménye Géczi Jánosnál a részletekben lüktető nyugtalanság paradoxona által teljesül ki, még a kissé elkalandozó-tudálékoskodó esetekben is.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.