Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kelemen Lajos: Géczi János: Részkarc. Szépirodalmi Figyelő, 2004. 5.

2009.01.12

Kelemen Lajos

Részkarc

Hol vannak a hars hosszúversek, kérdezi Géczi János egyik költeményében. Íme, válaszolhatná az olvasó, rábökvén a Részkarcra. Csak hát kevéssé valószínû, hogy Géczit a papíron utolérhetõ impozáns betûteremtmények helye izgatja: õ alighanem a hosszúvers becsére kíváncsi inkább. Megbecsülni pedig e sajátos szólásformát az tudja, akitõl nem idegen a türelem, az elmélyedés, s aki megingathatatlanul bízik a szavakban. mondhatnák: ez a belsõ készültség, ez a szóerõ iránti hit az, ami a hosszúverset olyannyira hasonlóvá teszi a rövidvershez. Nagyalakú költemény ide, tömzsi vers oda: Géczi ebbõl is, abból is bõven kínál becsülnivalót. Sõt, mint a kérdésébe foglalt jelzõ sejteti, valaha hars is volt; s valóban, az eddigi Géczi-összes esszenciájának tekinthetõ Részkarc elsõ harmadából az érett korú és tartalmú szerzõnél egy jóval nyersebb, finomítatlanabb, lármásabb költõt hallunk, ami csöppet sem rendkívüli, hisz végtére nem az a természetes, ha az ember (akár költõként is) ifjú éveiben próbálja megélni fiatalságát? És tessék, a gyalulatlan, a lázadó korszak egy szólama:.angyalokról ne beszélj. Angyalok nincsenek.. Ehhez mérten az éréssel mind spirituálisabbá váló szerzõ a mához közeli versei egyikében mégis égbeli közönséget toboroz az anyagvilág csodájához: .a magban a hasadást / rézhajú angyalok figyelik. Géczi János egyébként is eltökélten kutatja a látszólag eltérõ dolgok lehetséges kapcsolatait. Az érzékinek és az érzékfelettinek arról a finom kötelékérõl van itt szó, amely például az Ezer veszprémi naplementét vagy a Physiologust az analógiák remekmûvévé teszi. De bármilyen finom remegés vibrál is át ezeken a szövegeken, bármennyi szimbolista reminiszcenciát fedezünk is föl bennük, Géczi nem az, aki megpihen a szépségben. Néha lehetetlen varázsa alá nem kerülni egy-egy szépzenéjû sorának; az õ igazi életnézete azonban a dráma. Ha képes a gyengédség megszólaltatására, ha versel a szerelemrõl, imittamott bizony nem ódzkodik a szinte brutális fogalmazástól sem. Egyfelõl az érzett (s nem ritkán: élhetetlenül kuszának tetszõ) élet színei, másfelõl ugyanez vajmi érdemességgel, majd a kettõ együtt azokban a komprimált képekben és fogalmakban, amelyeket a groteszk még nyomasztóbbra, az irónia még kiforgatottabbra fest. Ez a századutó és az új századelõ Géczi Jánosa.Micsoda valóság! .Hurkok és csomók és lukak együttese / megosztaná magát / de átsejlik mögüle a megoszthatatlan? / Van. / Vagy mégsem? S / áttûnik-e rajta testen a lélek / a megosztható?. . írja A találkozásban. Amikor a vers már csaknem filozófia, s nagyobbik felét kérdõjelek lakják, az ember úgy érzi,lassan válaszolni is illenék. De hiába fortyog .arannyá fõzve. a történet, mint alkímia szutykos tégelyében a szenny. Mindez nem számít. / Sem õszi kert sem zug / ahol szilvalekvárgõzben az elixír rotyog / sem a kóborlások oly sok napja között / a védtelen bölcselet.. Nem számít, nem számít . jellemzõen: csupa-csupa nem! Vajon mi a bölcsebb döntés? Szembenézni velük, mint töméntelen szörnnyel? Vagy nem is szörnyek ezek, hanem maga a .védtelen bölcselet? Okosabb tehát elfordulni innét, új filozófiára várva?

 

(Kortárs Kiadó, Budapest, 2004,

199 oldal, 1900 Ft)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.