Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Deák Csillag: Szövevényszavak. Bárkaonline, 2013. augusztus

2013.08.24

Deák Csillag

 

Szövevényszavak

 

 

A veszprémi Művészetek Házában került sor Géczi János Kollázsok és dekollázsok című kiállításának megnyitójára a Dubniczay-palota három termében és az azokat összekötő folyosón. Az egyik teremben a kiállítótér fölött részlegesen feltárt korabeli falfestmények fragmentumai tekintenek Géczi munkáira, a növényi alakzatok a kollázsok ellenpontjai is lehetnének.

Újságcikk részletekből, szalagcímekből, alcímekből, napilapokból, reklámújságokból cut and paste, azaz vágd ki és ragaszd össze technikával készültek az alkotások. A gyűjtött mintákból való reflektált építkezés a kollázs- és dekollázs technikák alkalmazása éles vágásokat eredményez az időlegesen egységesülni látszó mintázatokban. A bemutatott szövegfolyamok új helyükön más jelentést kapnak, nem rekonstruálható az eredeti szöveg- és képfolyam. A megjelenő szövegek egymásra rétegződnek, egymásba tűnnek, különböző nyelvi formákban jelennek meg és az egymás keresztező világokig haladnak. Egyben idősíkok is, a Gutemberg galaxis világának töredékei. Ezek a szövegek elvesztették, vagy megfosztattak eredeti jelentésüktől, de az olvasható mondatok és szavak mégis megőriztek valamit önmagukból: értelmet, olvasható értelmet.

Géczi elbizonytalanítja szövegfolyamában a geometrikus és az organikus, a transzparens és az átlátszatlan, a rész és az egész viszonyát. A kivágásokkal egy olyan rész és egész viszonya jön létre, amelyben a rész és jelentése dominál, megszűnik az elmondható történet, az eredeti értelemben vett olvashatóság. Nincs nyugvópont, a statikus szöveg dinamikussá, rejtvénnyé válik, amelyet meg kell fejteni. Vizuális rejtjel is lehetne, akár egy újabb Voynich-kézirat, a kód ismeretében sem egyértelműek az olvasatok, és függnek az olvasó személyétől is. Első olvasatra nem nyilvánvaló, egyből nem látod meg a struktúrát, bonyolult nyelv, amihez értő szem kell. Sokfelől megközelíthető, nincs egyforma olvasat, a szöveg elveszti determináltságát, most a néző lesz a determináns, a régi szöveg téged irányít, most te tárod fel a variációkat, rácsodálkozol. Nagyfokú szabadságot ad, egyben dinamikus struktúrát alkot. A képszövegek a nézőt asszociációra hívják. A képet nem elég csak látni, olvasni is kell, azaz megfejteni. Megolvassuk a képeket. Dzsungelharc, nem tudjuk, hol van a vad és hol találunk ösvényt, találékonyságunkra vagyunk hagyva, játék is, szellemi, könnyed, tudást igényel. A kódfejtéshez, a képi olvasáshoz megyünk vissza.

 

 Geczi1

 

Géczi képi nyelven beszél szöveg által, képet hoz létre, képpé transzformálja, új kép és új szöveg keletkezik. Kódolás és dekódolás, de nincs végeredmény, ha meg is fejtjük, variábilis, egy végtelenített univerzumot nyit meg. Ez a világ nagyon szétdarabolódott, a befogadás nehéz, a látszólag érthető olvasat beleérzést és nyitottságot, kíváncsiságot igényel. Nincs kizárólagos középpont, kezdet és vég. Szövevényesen szorosra fűzött sorok, mondatok, szavak szövevénye alkotja a képet. Szövevényszavak, nem jövevények, hanem hívott vendégek, a művész hívta elő, hívta meg. Az asztaltársaság válogatott cigánylegényei. Ki könyököl ki a struktúrából?

A zsúfolt képek után a következő teremben már látjuk a hátteret, vagyis helyenként a fehér lapot is. Terra incognita lenne, fehér foltok a térképen? Itt alakzattá válnak a szavak, keresztezik egymást, csomósodnak, mintha láthatatlan mágnes húzná össze őket, térképhatásúak, ilyenek utcáink, tereink. Aztán mind több a fehér terület, fogynak a szavak. Fogyna a mondanivaló? Írásbeliségünk halála mered ránk hófehér lepellel? Nem kell az írás, csak a beszéd, vagy mozgókép? Vibrál, mintha képernyőn lenne, ott ragasztani se kell, csak a gombot nyomni. Kopog a billentyű, éles reklám hasít a képbe, robbantva a struktúrát, de most még nem ott tartunk, körbejárhatjuk a termeket újra, da capo al fine, vagy visszafelé is, ez a sorrend a mi kollázsunk, vagy dekollázsunk. Mi is kollázsok vagyunk, DNS-ünk úgy áll össze elődeink anyagából, míg a végső dekollázs be nem következik, feltartóztathatatlanul. De mégse múlunk el nyomtalanul, génjeink, ha szerencsénk van, vagyis utódaink vannak, új kollázsba épülnek, időben, idővel alakulva, folytonos mozgásban és átalakulásban, szenvedve betegségtől, vagy külső hatásoktól, reménykedve abban, hogy agyunkban a fejlődés ördöge, új rendszert hoz létre, minden nap feltöltődve, lepusztulva, újraszerveződve.

 

http://www.barkaonline.hu/kepzmveszet/23-minden/3569-geczi-janos-kollazsok-es-de

 

 

 

Aztán lekerülnek a falról a kollázsok, betűk, szavak. Csomagolóanyaggá válnak, üvegekre, figurákra, butykosokra kerülnek. Harsány pop-art és letisztult fekete-fehér betűtenger borítja be a tárgyakat. Nincs átlátszóság, csak lefedés, ami egyben kifedés is, az írás rávetítésével. Hatása, mintha míves kerámia lenne, de nem az. Szoborrá válik. Körösényi Tamás Műcsarnokban látható szobrai villannak be, a matériát szabadon érvényesülni hagyó újságpapír-szobrok, melyeken sokszor a betűk is felfedezhetők, olvasható vagy kikövetkeztethető módon, mégis asszociációkat keltve. Erről Körösényi így vall: „…masszaként használom az újságpapírt, de már minden információ ki van oltva belőle, így talán, mint forma, új információra alkalmas. Ez az új információ a mérték, az arány, az egymáshoz viszonyítás.“ Géczy mindent befedne így, becsomagolna írott szöveggel, hatalmas termet, ami még Christonak sem jutott eszébe, de ezt a gondolatot itt nincs ki szponzorálja. Marad tehát a kisebb léptéknél. De így is megdolgoztat. Mi is kollázst készítünk. Folyamatosan.

Mányoki Endre tárcáját olvasom, és nem tudom megállni, hogy ne vágjak ki belőle és ne ragasszak ide egy idézetet: „…Minden betűjel mögé szavak százai-ezrei sorakoznak, melyek maguk is betűkből állnak, s együtt jelentések tucatjait generálják – hogy ezek a jelentések más jelentésekkel társulva alkalmasak legyenek ember voltunk egyetlen, más életekkel össze nem hasonlítható bizonyságának kifejezésére: a gondolat megformálására. A tasztatúra minden egyes billentyűje egyszerre jelképezi a szabadság korlátait – és a szabadság végtelenségét…”[1]

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.