Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csorba Edit: A jelek mögötti világ. Nagyítás, 2010. május 5. 14.

2010.05.08
A jelek mögötti világ
Könyvismertető - Csorba Edit (Géczi János: Nyom)
 
Amint elolvastam a könyvet, néhány Reményik Sándor-sor ötlött az eszembe. Az idézetet még évekkel ezelőtt kaptam, egy ballagási ajándék kísérőjeként, azóta ízlelgetem magamban újra és újra:
„De amit adtam Neked: csak jelek.
Jelek, jelek.
Ember embernek adhat egyebet?
S a jelek mögött egy egész világ van,
Mindentől elrekesztve, önmagában.”
 

Nyom. Csupán ennyi a címe Géczi János művének. Karcsú, kecses kis könyv, épp két tenyérbe kívánkozó. Oldalain itt-ott apró képek, akkorák, akár egy bélyeg. Kinagyítanak, megmutatnak egy-egy megkapó részletet: kőkeresztet, kovácsoltvas utcai lámpát, háztetőt. Borítóján messze, magasan szálló madarak – örökké úton vannak, és örökké megérkeznek, akár a városlakók.

Mert elmenni és visszatérni, otthon lenni és elvágyódni, cinkosan összekacsintani és cinikusan legyinteni, elnézően mosolyogni és harsányan kikacagni – erre tanít a szerző Veszprém-esszéje. Szeretni és elfogadni a várost, ahogyan azt az a harminc éve ott élő „jöttment” teszi, akinek Géczi láttatja saját magát.

„Rövid utcák mondatain haladok…” – olvassuk a könyvben, s valóban; izgalmas, sokféle szöveg fonja újra és újra körbe a várost és az olvasót. Államalapítónk feleségének, Gizella királynénak a sorsa, a papköltő Ányos Pál és a Cholnoky fivérek életének darabkái színes, szövevényes textussá állnak össze az „éghez szokott vár” körül. A szerző bölcs ismerője Veszprémnek, de nem a földrajz- és történelemkönyvek, útikalauzok száraz, kimért mondatait kínálja nekünk: helyette elkápráztat, elvarázsol bennünket a táj különleges adottságaival, színeivel, illataival. Vadszőlővel befutott házak, buja, a zöld száz meg száz árnyalatában pompázó kertek, citromfák között bóklászunk. Lábunk alatt nagy múltú lépcsősorok, a fák és bokrok között pedig vörösbegyek és fecskefarkú lepkék.

Veszprém múltja és jelene között időnként felsejlik a személyes sors is. Kihűlt szerelmekről, magányos esti sétákról, az alkotó ember belső harcairól és egy hűséges pulikutyáról olvashatunk szemérmes, visszahúzódó sorokat.

Olyan világban mászkálunk idők és terek között ugrálva, amelyeket a képeslapok sablonos fotói alapján nem is sejtenénk. Veszp­rém a képzettársítások segítségével határtalanná tágul a könyv lapjain. Géczi János szűk mediterrán utcácskák, egzotikus arab függőkertek, ámulatba ejtő marrakeshi piacok és keleti pagodák között vezet minket merészen, ugyanakkor a legnagyobb biztonsággal.

Mindent látunk, amit a turisták nem: pedig a jelek – egy-egy jellegzetes utcasor, régi szobor vagy épület – ott vannak az ő szemük előtt is. Mi, olvasók azonban többet, jóval többet kaphatunk, ha a város és lakója társául szegődünk: elnyerhetünk egy egész világot, „mindentől elrekesztve, önmagában”.

Csorba Edit

(Géczi János: Nyom. Veszprém-esszé. Palatinus, 2009, 85 oldal, 2300 Ft)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.